Gyökerek, hagymák
Cikória
(Cichorium intybus)
Parlagon, legelőkön közönséges. A cikória vagy mezei katáng (vagy
katángkóró) virágai egy angol népmese szerint azért
olyan szép kékek, mert egy hajóra szállt és soha vissza nem térő kedvese
után síró lány szemei őrződnek bennük.
A növény virágja hangyasav hatására világospiros színűre változik. Ha
rárakjuk egy hangyabolyra, megfigyelhető a változás.
A katángkórót gyakran ültették virágórába, mert virágát meghatározott
órában nyitja, és pontosan öt óra múlva becsukja. A nyitás időpontja a
földrajzi szélességtől függ.
A növény virága salátába, virágrügye savanyúságba
tehető. Több fejű, erős, hengeres-karó alakú,
mélyrehatoló gyökere van. Pótkávéhoz a vastagabb gyökereit lehet
felhasználni. A gyökereket meg kell mosni, majd felaprítani és végül
megszárítani. A darabkákat mérsékelt tűzön pörköljük meg, majd őröljük meg.
A növény levele borogatás formájában gyulladáscsillapító. A gyökér
forrázata általános frissítő, emellett enyhén has- és vizelethajtó hatású.
A cikória legjobb része az ún. chicon, a gyökérnyaki hajtás kezdeménye. A
sötét, meleg helyen fejlődő tőrózsák fehér vagy halványsárga, csúcsuk felé
enyhén zöld levelekből állnak. A levelek világos színe és zsengesége a
fénytől védett helyen való hajtatás eredménye. A kellemesen ropogós levelek
enyhén kesernyés ízűek.
A cikória főidénye novembertől márciusig tart. Nyugat-Európában nagyon
kedvelt, főleg Franciaországban és Belgiumban, ahol főve szeretik.
Olaszországban leggyakrabban grillezve vagy roston sütve készítik el.
A cikória gazdag magnéziumban, A-vitaminban, folsavban és
ballasztanyagokban. Tartalmaz még szénhidrátot, zsírt és fehérjét is,
valamint kalciumot, káliumot, foszfort, vasat, B1-, B2- és C-vitamint,
niacint, de nátriumban szegény. 10 dg zöldségnek 15 kcal az energiaértéke.
Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a zöldség a levél csúcsáig szorosan
zárva legyen, a külső leveleken ne legyenek barnás, rothadásra utaló foltok,
ne legyen fonnyadt.
A cikóriát akár 1 hónapig is tárolhatjuk hűtőben, papírba csomagolva.
A chiconok nagyon finomak salátának édes vagy savanykás gyümölcsökkel,
dióval, más leveles salátákkal, sárgarépával, zöldpaprikával és
paradicsommal.
A chiconokat elkészíthetjük sajttal, sonkával lerakva, vagy hagymával,
szalonnával, olajbogyóval, füstölt hallal lerakva is. Ha nem szeretjük a
kesernyés ízét, vágjuk le a növény szár felőli végét, és vágjuk ki ék
alakban kb. 2 cm mélyen a gyökérrészt, mert ebben van a legtöbb
keserűanyag.
A cikória fűszere a citromlé, a fehér bors, a curry, a kapor, a gyömbér,
a szerecsendió, a pirospaprika és a petrezselyemzöld.
Az endívia saláta (Cichorium endivia L.)
a mi katángunk rokona. Ennek a friss levélrózsáját fogyasztják
salátának.
Fehér és vörös változata is van.
Fokhagyma
(Allium sativum)
Elő-, és Dél-Ázsiában honos, nálunk is termesztett évelő növény.
A hagymáját
több gerezd együttese alkotja, amit ezüstfehér borítólevelek több rétege
fed. Tápanyag igényes. Sajátos, erősen aromás már-már kellemetlen szagú, íze
kissé csípős, erősen aromás. Illóolajat (alliin, allicin) C-vitamint,
fehérjét, szénhidrátot tartalmaz. Levesek, főzelékek, szószok, mártások,
sültek, vadas ételek, vagdalt húsok, kocsonyák, saláták fűszerezésére igen
széles körben alkalmazzák. Kolbászok, szalámik, salátaöntetek,
fűszerkivonatok ízesítője. Páclevek,
fűszerkeverékek, fűszerező szerek alkotóeleme. Antimikróbás hatása miatt
bélfertőzéseknél alkalmazzák féregűző hatása mellett. Rendszeres fogyasztása
esetén vérnyomáscsökkentő hatású. Kiválóan alkalmazható érelmeszesedés
ellen, epe- és májműködést segítő hatása is ismert. Baktericid hatású, a
népi gyógyászat érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen alkalmazza.
Galanga (galangál, kínai gyömbér)
(Alpinia officinalis Hance., A. galingale, N.
Calgant)
Dél-Kínában és a hozzá tartozó Halnan szigetén, Jáván honos, ahol vadon
terem és termesztett évelő növény.
Termesztésével számos tropikus vidéken foglalkoznak.
Három, egymáshoz hasonló növény gyökerét (nagy, kis és kaempferia galanga)
hívjuk, amely az ázsiai konyha egyik fő alapanyaga.
Feltehetően az arabok révén került még a középkorban Európába, ahol igen
sokat fizettek érte.
A gyöktörzsön (rhizóma) sárgásfehér levélalapok maradványai rendeződnek
gyűrűs alakban, az oldalából rózsaszínű vagy vöröses oldalhajtások nőnek,
ezek miatt könnyen megkülönböztethető a gyömbértől. A három fajtából
leginkább az Alpinia galanga (nagy galanga) a legismertebb.
A növény az 1,5 m magaságot is eléri. Levelei keskeny, lándzsás alakúak,
teljesen vagy majdnem teljesen ülők.
Sárgás színű virágzata fürtös,füzér. Termése bogyó.
A gyökerének édeskés íze és illata van, aromája hasonlít a gyömbérre,
borsra, citrusfélékre és fenyőre, húsa enyhén sárgás, de lehet hófehér is.
A növény piros gyümölcsét a kínai gyógyászatban használják, íze a
kardamoméhoz hasonlít.
A gyöktörzsön (rhizóma) sárgásfehér levélalapok maradványai rendeződnek
gyűrűs alakban, az oldalából rózsaszínű vagy vöröses oldalhajtások nőnek,
ezek miatt könnyen megkülönböztethető a gyömbértől.
A galangát a gyömbérhez hasonlóan meg kell tisztítani, ezután lehet
szeletelni, reszelni, aprítani. A távol-keleti konyha egyik jellegzetes
fűszere, a népszerű thai konyhai egyik alapja, ahol curry, leves aligha
készül nélküle, emellett jól illik a bárányhoz, halhoz, tenger
gyümölcseihez.
Szaporítása vegetatív módon történik leginkább, azaz a sarjadó hajtásokat és
a gyöktörzs hajtáskezdeményeit ültetik el.
Meleg és fényigényes növény.
A növény gyöktörzsét szedik, hámozatlanul vagy hámozás után szárítják.
A drog színe barnáspiros, kellemes illatú, égetően csípős ízű.
0,5-1,0% illóolajat (pinén, cimol stb.), alpinolt, galangint, keserűanyagot,
festékanyagot, gyantát, cserzőanyagot tartalmaz.
Kb. 6-8 cm hosszú. 18-22 mm széle, görbe alakú darabok formájában kerül a
boltokba. Nálunk az ázsiai és egzotikus fűszereket forgalmazó boltokban
érhető el.
Ecetek ízesltője, fűszerkeverékek és fűszerkivonatok alkotó eleme.
Egyes országokban (Oroszország, Lengyelország) aperitif italokat, likőröket
ecetet is ízesítenek vele.
Étvágyjavító teakeverékek és tinktúrák összetevője.
A 2000-es években megállapították, hogy ez a növény elpusztítja a rákos
sejteket – sőt, egyúttal az egészséges sejtek védekezőképességét is
serkenti.
Ezek a tulajdonságok külön-külön sok növényben megvannak, együttes
előfordulásuk azonban nagy ritkaság.
Egyéni, gyógyászati célú fogyasztását még nem ajánlják, mivel emberen még
nem igazolták hatékonyságát.
Gyömbér
(Zingiber officinalis)
Régen nálunk is sokszor használt, egy ideje méltatlanul mellőzött fűszer: pecsenyék, zsíros
ételek, nehéz főzelékfélék (bab, lencse, káposzta), tartósított savanyúságok
kitűnő, az emésztést is könnyítő ízesítője. A kínai konyha népszerüsödése
csempészte vissza a fűszerpolcra – bár az angol konyha is kedveli:
pecsenyéket, sőt süteményeket is ízesítenek vele –.
(Ki nem hallott a Csudálatos Mary gyömbéres
kalácsáról?)
A fűszer a növény gyökértörzse. Budapesti piacokon friss gyömbérgyökér is
kapható, szárított sokszor, őrölt manapság már a sarki boltban is akad.
Sok kínai recept friss gyömbért ír elő: ezt legjobban úgy hamisíthatjuk,
ha őrölt (reszelt szárított) gyömbért kevés citromlével keverünk el.
Levesekbe (amikor főzzük a gyömbért) jobb egész darabokat használni; pácba,
sült megszórására az őröltet.
Ahol a recept a vágott vagy zúzott friss gyömbér pirítását írja elő,
használjuk a citromos gyömbérport.
A friss gyömbérgyökeret aprítás előtt vékonyan meg kell hámozni.
Egy-egy darabka gyömbérgyökeret őszintén ajánlok a tartósított
savanyúságok üvegébe is
Kurkuma
(Curcuma longa)
Dél-Ázsiában honos fűszernövény, a gyömbérfélék családjának tagja. Trópusi és szubtrópusi vidékeken
termesztik, különösen Indiában, Kínában, Indonéziában. Mérsékelt égöv alatt
nem termeszthető kertben. Évelő növény, a föld felett mintegy 90 cm magasra
nő, levelei nagyok, a lilioméhoz hasonlóak, sárga tölcséres virágai egyetlen
központi virágszáron helyezkednek el.
A gyömbérfélék családjába tartozó növény, szintén a gyökerét használják.
Élénk téglavörös színű kesernyés-aromás pora a currypor egyik legfontosabb
alkotóeleme.
Nemcsak fűszerként hasznos, de a növényi gyógyászatban is sokoldalúan
alkalmazható. Magát a fűszert a sárga színű gyökértörzsből nyerik, amit
méregmentes sárga festékanyaga (kurkumin) miatt „indiai sáfránynak” is
neveznek. Már a XIII. században Marco Poló is feljegyezte, hogy a „kurkuma a
sáfrányra emlékeztető termény, bár ténylegesen nem olyan, mint a sáfrány, de
hasonló célokra éppúgy megfelel”.
A gyökértörzs egy gömbölyű központi gumóból áll, ebből hosszúkás
mellékgumók ágaznak szét. A kétféle gumót külön gyűjtik, és mint gömbölyű és
hosszú kurkumát hozzák forgalomba - a gömbölyűt tartják jobbnak.
A friss gyökeret megmossák, majd leforrázzák és szárítják. Ekkor a
festékanyag egyenletesen eloszlik az egész gyökérben, ami a kurkuminon kívül
egy gyömbérszagú (egyesek szerint pézsmaillatú) és csípős ízű illóolajat is
tartalmaz.
A kurkuma az európai konyhakultúrában viszonylag új keletű, hazájában,
Indiában viszont évezredek óta ismerik és használják. Sokáig a jómód
jelképének tartották és ennek megfelelően az egész test megtisztítását
várták tőle. Orvosilag emésztésserkentőként, lázak, fertőzések, izületi
panaszok és májbetegségek ellen használták.
A kínai gyógyászatban szintén alkalmazták a vérkeringés javítására,
vérzések csillapítására, valamint menstruációs panaszok kezelésére.
Az ókori görögök ismerték ugyan, de rokonával, a gyömbérrel ellentétben
sem, az étkezésben sem a gyógyászatban nem használták, csupán narancssárga
festéket készítettek belőle.
Fűszer formájában kitűnő étel és italszínező. Indiában szinte minden étel
készítésénél felhasználják. Lényeges alkotórésze a curry-fűszerkeveréknek és
az angol Worcester mártásnak. A fiatal hajtásokat és virágokat Thaiföldön
zöldségként eszik. A levelekkel Indonéziában halételeket ízesítenek. Az
indiai vegetáriánus konyha is épít rá, különösen bab- és lencseételeknél.
Nyugaton főleg mártások alkotóeleme, a likőripar színezőként használja.
Gyakran adják mustárkeverékekhez is.
Ételeink ízesítésénél is nyugodtan próbálkozhatunk vele. A rizsköret
például nagyon szép színt és kellemes ízt kap, ha főzés közben hintünk rá
egy keveset belőle.
Óvatosan kell adagolni!
Igen átható aromája van.
Gyógynövényként még sokoldalúbban alkalmazható, fő hatóanyaga, a kurkumin
révén. A vizsgálatok szerint hatóanyagai erősítik az epehólyagot; gátolják a
vérrögök kialakulását, ezáltal csökkentik a trombózisveszélyt; serkentik a
zsíranyagcserét (valószínűleg a súlycsökkenést is), és gyulladáscsökkentő
hatásuk is van.
Medvehagyma
(Allium ursinum)
Nevét arról kapta, hogy a barna medvék előszeretettel fogyasztják
terméseit, és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a
vaddisznók is. Népies nevei: jurda, kígyóhagyma, poroszhagyma, sajamás,
salamás, sarima, sási-hagyma, selyemi hagyma.
Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra
és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú
nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső
levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és
sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé.
Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok
hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három
rekeszű toktermése van.
Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas
talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg,
és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik.
Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében
nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges
tenyészhelye a Zselic, a Gerecse és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű
környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.
Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel,
mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon
hasznosítják.
Gyűjtéskor fontos az óvatosság, mivel a
medvehagyma könnyen összetéveszthető a – hasonló körülmények között élő –
májusi gyöngyvirággal
(Convallaria majalis)
illetve az
őszi kikericcsel
(Colchicum autumnale).
Mindkét esetben az eredmény súlyos, esetenként halálos mérgezés lehet,
mivel az említett két növény levelei emberi fogyasztásra alkalmatlanok.
A medvehagyma és a másik két növény közti legfőbb különbség az, hogy a
medvehagyma levelei és virágzata is erősen fokhagyma-illatúak, míg a másik
két növényé nem.
A gyöngyvirág levelei rövidebbek és jelentősen szélesebb, tojásdad
alakúak; virágai pedig nem a szár csúcsán, hanem a tő közelében erednek és
édes illatúak.
A medvehagymához alakban közelebb álló kikericsnek pedig más az élőhelye:
a medvehagymával ellentétben füves réteken, napfényes mezőkön nő.
A védett területek kivételével hazánkban még nem a tiltott gyűjtése.
A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy tőről
csak a levelek harmadát, felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a
magok elszórása is biztosított marad.
A növény szerves kénvegyületeket (alkilcisztein-szulfoxidokat) tartalmaz.
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését.
Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin
tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.
A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti
megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának
csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt
egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.
Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a
koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok
keringését.
Metélőhagyma (Snidling)
(Allium schoenoprasum)
A Földközi tenger vidékén honos. Nemcsak fűszerként ismert, hanem a népi
orvoslás is használja. A kedvelt konyhanövény a tavasz első zöldülő növénye.
Háztáji kertekben is sok helyütt termesztik. 30 – 40 cm hosszú, sötétzöld,
üreges, lombos levélzete, illetve szára jó ízű, finom fűszernövény. Igen
magas a C-vitamin tartalma. Nyersen, apróra vágva levesek, mártások,
saláták, fűszerezett vajak, túrók, továbbá sajtos, tojásos készítmények
ízesítésére használjuk. Aromája erősen fűszeres, hagymához hasonló.
A friss metélőhagyma gyorsan elfonnyad és erős , kellemetlenül keserű
lesz. A szárított metélőhagyma hosszú ideig fogyasztható. Használata esetén
felveszi az étel nedvességtartalmát, így teljes értékűvé válik. A
metélőhagymát nem szabad az étellel együtt főzni, csak közvetlenül az étel
elkészülte előtt használjuk. Nem csak ízesítésre, hanem élénk színe miatt
tálak, ételek díszítésére is alkalmas.
Pasztinák (paszternák, fehérrépa)
(Pastinaca sativa)
Már az ókorban ismerték és nagyon kedvelték. A gyökér és a mag a
petrezselyemhez hasonló ízű, csak valamivel édesebb. A mag hasonló célt
szolgált, mint a kapormag. Korábban sokkal fontosabb szerepet játszott
nálunk is mint ma, jelentőségének csökkenésében a petrezselyem és a
sárgarépa elterjedése játszott közre.
Napjainkban ismét kezd divatba jönni és gyökerét petrezselyem helyett
húslevesek stb. ízesítésére használják. Tápértéke nagyobb mint a
petrezselyemé; ezért a konzervipar szívesen használja. Adagolásával vigyázni
kell, mert túladagolásakor édes lesz tőle az étel.
Gyökere is nagyobbra fejlődik, mint a petrezselyemé, ezért a
gyökértermelés gazdaságosabb.
Kétéves növény, húsos, répa alakú gyökeréért termesztik. Gyökere 16 – 22
cm hosszú, répaszerű, sima felületű, édeskés, fűszeres ízű. Hatóanyagai
hasonlóak a petrezselyemhez és a sárgarépához.
Gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó hatású, ezért vese-, epekő és
gyomorbaj esetén jó hatású.
Termesztése hasonló a petrezselyeméhez, csak vízigényesebb. A magokat kora
tavasszal vessük 30 cm sor távolságra. Szárazságban sokáig elfekszik a mag a
talajban, ezért ajánlatos öntözni. Négy-öt lombleveles állapotban ügyeljük
növényvédelmére (lisztharmat, levéltetű) és gyakran kapáljuk. Ősszel szedjük
ki a gyökereket, amelyeket télen fagymentes helyen tároljunk.
Torma
(Armoracia rusticiana)
Aromás, kellemesen csípős íze folytán általánosan kedvelt fűszernövény, mely
elvadulva ártereken, nedves réteken, kerítések és szántók szélén fordul elő,
de majd minden konyhakertben megtalálható.
Méteres magasságra is megnövő, nagylevelű növény, apró fehér virágokkal.
Két fajtája ismert: az édeskés ízű, fehér és sima héjú; és a kékes színű,
érdes héjú torma, mely erősen csípős ízű.
Elsősorban az áthatóan erős ízű változat gyökerét használjuk, többnyire
reszelve de egészben, sőt a levelét is használjuk savanyúságok eltevésénél.
A Szamár-beregi hátságon
„tőtike”
néven a levelét is felhasználják, gyakorlatilag a töltött káposzta
töltelékét teszik a torma előkészített levelébe.
A népi gyógyászat szerint a lereszelt torma mézzel elkeverve és
átpréselve köhögés, rekedtség és légcsőhurut kiváló ellenszere. Úgy
tartották, hogy a napi néhány kiskanálnyi torma-sziruppal az influenza is
megelőzhető. Az orvosok megállapították, hogy a torma rendszeres fogyasztása
a gyomor-, és hólyagrák kialakulásának veszélyét csökkentheti. Étrendünkbe
tehát célszerű beépíteni.
Mártást és pürét is készíthetünk belőle.
Vöröshagyma
(Allium cepa)
A liliomfélék
családjába tartozó növénynemzetség egyik tagja a „hagyma”. Föld alatti rövid
szártagú hajtásából a jellemző hagymatest alakul. Nyugat-ázsiai származású
ősi kultúrnövény, már az ókori Egyiptomban termesztették.
„Hagymalevelek”-ből álló hagymája C- és B-vitaminban dús, sok ásványi sót
tartalmazó, kellemetlen (???) illatú fűszer. Jellegzetes illatát és ízét az
alkil-szulfid kéntartalmú vegyület adja.
A vöröshagymát érettségének különböző szakaszában más-más néven hozzák
forgalomba.
Zöldhagyma: levele zöld, hagymája
fejlődésben van, legalább 8 mm átmérőjű, a jellemző „hagyma”-forma még nem
formálódott ki.
Főzőhagyma: levélzete zöld, sárgult vagy
már száradni kezd, nyaka és héja még nem száraz. Jellegzetes hagyma alakú,
átmérője legalább 25 mm. Szárát 15 - 20 cm hosszúra vágják vissza.
Vöröshagyma: levele és szára teljesen
száraz, nyakrésze leszáradt.
Héja. illetve húsának színe fajtájának megfelelően sárga vagy vörös.
Felhasználása sokoldalú. Konyhánk nélkülözhetetlen zöldség- illetve
fűszernövénye. Levesekbe, köretekbe, marinádokhoz, egytálételekhez,
pörköltekhez, gulyásokhoz,
vegetariánus ételekbe
stb.
Fehér hagyma lásd
még:
Vöröshagyma
Nevezik hamburger
hagymának is. Nemcsak belseje, hanem külsejét borító héja is fehér. Édeskés
enyhe íze leginkább a fokhagymáéhoz hasonlítható. Ennek a hagymacsaládnak a
legkisebb és legfinomabb tagja a kerek ezüsthagyma vagy ismertebb nevén a
gyöngyhagyma.
Izraelből és Hollandiából importálják – többnyire sós, ecetes,
fűszerkivonatokkal ízesített formában konzerválva –, és üvegekben árulják.
Nagyobbacska példányai olykor előfordulnak az élelmesebb zöldségeseknél.
Ezt a fajtát előszeretettel saslikhagymának titulálják, mert a hússal együtt
egészben húzzák fel a nyársra.
Póréhagyma
lásd még:
Vöröshagyma
(Allium ampeloprasum 'Leek Group')
Két fő formája van, a téli és a nyári póré. A nyári típus halványzöld, a
téli sötétzöld, kemény állagú. Alakja a zöldhagymáéra emlékeztet, de annál
nagyobb méretű. 30 – 80 cm-re is megnő. Fogyasztása igen egészséges, mivel a
hagymafélék közül a legtöbb vasat tartalmazza, továbbá sok A-, B1- B2- és
C-vitamint. Értékét főképpen a nagy ásványisó-tartalma adja. Használható
mindazon ételekbe is, amibe vöröshagymát teszünk. Ízletes nyersen is,
felvágottak, sajtok kísérőjeként.
Lilahagyma lásd még:
Vöröshagyma
A vöröshagyma egy fajtája, héja vastag, sötét lila, húsa színe bíborvöröstől
sötét liláig terjedhet. Íze gyengén csípős, édeskés, igen jó ízű hagyma.
Felhasználása főként nyers salátákhoz önállóan, vagy színe miatt összetett
salátákhoz a legcélszerűbb.
Gyógyhatása sem elhanyagolható.
Mogyoróhagyma vagy salotta hagyma
(Allium ascalonicum L.,
Allium cepa var aggregatum)
Őshazája a Földközi-tenger keleti partvidéke. Hazánkban csak némely
házikertben található meg.
A vöröshagyma helyettesítésére, főként ételízesítésre használják. Értéke a
korai érésben és a jó téli tárolhatóságában rejlik.
A hagymák lényegesn kisebbek a vöröshagymánál.
A kicsiny, édeskés, a hagymák közül legkevésbé csípős mogyoróhagymát
főként a francia konyha használja.
Színe a lilás árnyalattól a szürkéig változik.
Leggyakrabban a tavasszal, nyáron található a piacokon.
A salottahagyma a többiektől eltérően belül több gerezdre bontható
hasonlóan a fokhagymához, de a kisebb részek „hagyma rétegződésűek”.
Húsokhoz és mártásokhoz használják, de savanyúságokba sem utolsó.
Sonkahagyma lásd még:
Vöröshagyma
(Allium oschaninii)
Némileg rokona a salottagymának, de sokkal világosabb árnyalatú. Kecsesen
hosszúkás formája, rózsaszínű és vöröses levelei a füstölt sonka bőrének
árnyalataira emlékeztetnek, emiatt a népnyelv sonkahagymának nevezi. Szokták
úgy is meghatározni, hogy a salotta hagyma francia változata, de annál
„szürkébbek” a hagymalevelei, és kecsesebb formájú, egyke, míg a salotta
lila, és több hagyma fakad egy bojtosgyökérzetről
(latin név → aggregatum),
gyakran
összekeverik a salotta hagymával.
Francia eredetű, az ínyencek kedvence, s elsősorban a mediterrán konyha büszkesége.
Különösen jó kísérője, ízesítője a szárnyasoknak és a marhahúsoknak.