Ezek a „kőedények” légmentesen zárnak, így a savanyító fahordókkal ellentétben nincs szükség pincére vagy kamrára a tárolásukhoz, mert nem száradnak össze.
A légmentes lezárást az teszi lehetővé, hogy az edény peremén egy horony fut körbe, és ha ebbe az „U” vagy „V” alakú horonyba vizet öntünk, akkor a ráhelyezett cserépfedél a biztoságosan védi az edény tartalmát a levegőben lévő baktériumoktól.
Egy-egy adag kivétele nem jelent gondot, mert az edényben lévő, élő baktériumtenyészet „kiforrja” magából a fedél megbontásakor bejutó baktériumokat.
Ettől függetlenül azonban ne nyitogassuk indokolatlanul, mivel ez csökkenti az erjesztett zöldségek eltarthatósági idejét.
Hazánkban 5 – 10 – 15 – 17 – 20 – 27 – 30 – 40 literes változatokban szerezhetők be a savanyító edények tetővel.
Az űrtartalom kiválasztásánál vegyük figyelembe azt is, hogy a savanyúságok annál jobb ízűek, minél nagyobb tömegben vannak jelen a ssavanyítás során.
Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, ne két kicsit vegyünk, hanem egy nagyot. Az áruk elég magas ugyan, de ha vigyázunk rájuk, akkor egy életen át kiszolgálnak bennünket.
A beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy ne csak belül legyen rajtuk máz. A kívül máztalan cserépedények ugyanis átengedik a folyadékot.
A légmentes lezárást biztosító vizet még a forrás megindulása előtt öntsük a fedél alá. (Itt a túlnyomás megszüntetésével nem kell törődnünk, mert a gáz felemeli a fedelet, és a vízrétegen át buborékok formájában távozik.)
A párolgás miatt a vizet időnként pótolni kell.
Ebben az esetben sem szabad az edényt teljesen teletölteni, hanem a gyártó cég utasításait betartva, legalább 10 centiméternyi űrt kell hagyni a legfelső savanyúság réteg és az edény pereme között.
A nagy átmérő miatt gondot okozhat a legfelső réteg leszorítása.
Az ősrégi módszer alkalmazásával azonban ez a probléma megoldható: helyezzünk a káposzta tetejére egy tisztára mosott 2 db félkör alakú az edémy belső méretéhez igazított gránitlapot, amelynek a súlya a savanyítandó zöldség tömegének kb. 20 százaléka.
Ez a gránit lap méretre szabva és simára csiszolva nem olcsó ugyan, de megvan az az előnye, hogy a fenyőfa lapkából kioldódó gyanta nem festi meg, és teszi gyantás ízűvé a savanyúságunkat.
Attól sem kell tartani, hogy az eltett savanyított zöldség teteje bebarnul, megpenészesedik, mivel a nehéz gránitlap lészint alá nyomja a teljes mennyiséget.
Amennyiben mégis a fa lapka megoldáshoz folyamodunk, akkor az edényzet (belső)felületének megfelelő méretű, az egészet borító, tiszta, az edény formájához igazított, gyalult kemény fából készült deszkákat, használjunk, majd az eltett zöldség tömegének 20%-át kitevő nehezéket helyezzünk rá.
Erre legjobb a tisztára súrolt, fertőtlenített gránit-, bazalt-, andezit- kocka vagy a sárga keramit téglák.
Soha ne legyen mészkő vagy vas, mert ezeket a jelenlévő savak oldják!
