Magok
Ánizs
 (Pimpinella anisum)
Ánizs A növény a mediterráneumban honos, de Közép-Európában és a világ más tájain, így nálunk is termesztik. Fűszerként való használatáról már az ókori Egyiptom területéről is vannak bizonyítékaink. Az ókori keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
A közönséges ánizs egyéves lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Melegigényes növény, szaporítása magról történik, március közepén-végén 40 cm-es sortávolságra vetik A beérett termést júliustól lehet begyűjteni.
Jellegzetes illatú, édes aromájú mag. Sokfelé általánosan használják főzelékfélék (káposzta, tök, cékla, sárgarépa) ízesítésére; a magyar konyhában inkább gyümölcskompótok, gyümölcsrizs, édes rizs, sütemények, édességek fűszere.
Étvágyjavító, emésztést elősegítő, vértisztító; felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni teakeverékek alkotója. A gyermekgyógyászatban szélhajtóként alkalmazzák. A háziállatok féregűző szereinek alkotója. Tetű elleni bedörzsölőszereknek is komponense.

Édeskömény, gumós édeskömény
(Foeniculum vulgare)

Görögszéna
(Trigonella foenum-graecum L.) Görögszéna
Bakszaru vagy bakszarv, görögbab, lepkeszeg, bakszarvú lepkeszeg, hüvelyes, egynyári lóhereképű fű, hosszú, kecskeszarv alakú, de felfelé görbülő hüvellyel. A rokon Melilotustól a megnyúlt, sokmagú, a lucernától az össze nem csavarodó, a lóherétől pedig a kehelyből kinyúló, hosszabb hüvelye különbözteti meg. Leginkább a mediterrán flórában tenyészik, hazánkban 2 faja terem. A Troenum Groecum L., erős kumarinszagú, napjában a szagát 7-szer veszítené és nyerné vissza. 0,16-1 méter magas, virága magános vagy páros, zöldes-fehér; hüvelye kopasz, egész 7 cm. hosszú, széles, kissé sarlóalakra görbülő. Levélkéje hosszas-ékalakú, fent fogas.
Keleten és Görögországban honos. A rómaiak siligua, silicula vagy silicia, a görögök thliz vagy boukeraz néven ismerték.
Füve erős szagánál fogva csak más takarmányfűvel keverve értékesíthető. A T. elatior Sibth., Ázsiában és Európa Déli részén vetésben nő.
Ez Dioskorides lotos agriosus nevű orvosi növénye.
Gyógyhatása: Koleszterincsökkentő, torokfájás, nőgyógyászati problémák, izületi gyulladás. Az összetört mag főzete bélgörcsöt szüntető, szélhajtó, húgykőoldó hatású. Forrázata enyhíti a torokfájást, az izületi gyulladásokat, elősegíti a menstruációt. Csökkenti a vércukor- és koleszterinszintet is.
Őrleményéből pépes borogató készül sebek és gyulladások enyhítésére. Görögszéna (fotó)
A görögszénamag jellegzetes- átható, kellemes, étvágygerjesztő illatát az illóolajában kimutatott 67 vegyület együttese adja. Az illóolaj komponensek közül a Sotolon vegyület a meghatározó, amelyet széles körben használnak az élelmiszerekben és a dohányiparban aromaként.
Napjainkban színezőanyagként sajtokhoz és egyéb élelmiszerekhez adják.
Az utóbbi években ismét használatba került a lepkeszeg magja, mint hajnövesztő szer. A kísérletek eredményei rendkívül biztatóak. Főleg a kopasz foltok gyógyítására alkalmas.
Terhes nők ne használják méhösszehúzó hatása miatt!!!
A mag őrlete ánizsra jellemző illatú. Tartalmaz: trigonellin alkaloidot, szaponint, nikotinsavat, nyálkát, rutint, zsírosolajat, fehérjét, cserzőanyagot.
A mag por, curry porok alkotórésze, a görögök mézzel elkeverve nyersen, vagy főzve fogyasztják, Egyiptomban kenyérkészítéshez napjainkban is népszerű.
A T. suavissimat Miq. Új-Zélandban főzeléknek termesztik.
Nálunk a rokona a Bakszarvú lepkeszeg (Trigonella gladiata STEV.) VÉDETT növény!

Koriander mag Koriander magok
(Coriandrum satium)
A mag illóolajat, zsíros olajat, cukrot, fehérjét és C-vitamint tartalmaz. Ez nyersen vagy leforrázva teaként fogyasztva étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, nyugtató hatású, emellett enyhíti a migrénes panaszokat is.
Régi (nálunk kissé elfelejtett) már az Ebers-papiruszon és a Bibliában is említett fűszernövény, amit „soknevűsége” is mutat: beléndfű, cigánypetrezselyem, zergefű, kínai petrezselyem.
Európában a rómaiak honosították meg, akik köménnyel, ecettel és korianderrel dörzsölték be a tartósítandó húsokat. 
Zöldjét a petrezselyemhez hasonlóan lehet felhasználni. Drappos, gömbölyű magvát (coriandri fructus) elsősorban pácokhoz és tartósított savanyúságokhoz használjuk, de sültek és káposztás ételek ízesítésére is ajánlható.
Mind a savanyú-pikáns, mind az édes fogások fűszere lehet.  Koriander levélformái és virága
Aromás levele a közel-keleti és ázsiai konyhákban mint fűszer és köret egyaránt kedvelt. Tőlevelei frissen pörköltbe, salátába, mártásba jók. 
Magjait egészben levesekhez, zöldségételekhez és savanyúságokhoz adhatjuk hozzá; őrölve húsokhoz, kolbászokhoz, mártásokhoz használhatjuk, de almás pitébe is kitűnő. 
Gyökerét frissen, mint zöldséget fogyaszthatjuk.
Lepárlással nyert, erős illóolajával parfümöket, füstölőt illatosítanak; csokoládék, likőrök, orvosságok, fogkrémek ízesítésére használják. 
(Ha otthoni termesztésével szeretnénk megpróbálkozni, a következőket kell figyelembe vennünk: 
A magokat 1-1,5 cm mélyre kell ültetni áprilisban vagy májusban. A csírázás 3 hetet vesz igénybe, s körülbelül 3 hónap múlva lesznek érett magjai. A növény a nedves, porhanyós talajt és a napfényt szereti. Ritkításkor kb. 20 cm-es távolságot hagyjunk közöttük. A magok szedését akkor lehet elkezdeni, amikor már barna színűek. Illatanyagai ekkor kezdenek kellemesek lenni. Szárítsuk meg és légmentesen záródó edényben tároljuk. A teljes növény illata korával egyre kellemesebb lesz. Hagyjunk néhány magot a földre hullani a jövő évi termés biztosítása érdekében.)

Kömény
 (Carum carvi) Kömény
Egész Európában, Nyugat- és Dél-Ázsiában honos. Hegyvidékeink nyirkosabb részein vadon termő és sok helyen nálunk is termesztett kétéves növény. (Ismeretes egy- és többéves változata is.) Az ókor óta fűszerként tartják számon. Európában csak a XIII. században terjedt el széles körű használata. Kétéves, ernyősvirágzatú, kb. 60 cm magas fűszernövény. Érett félhold alakú, barnás színű termése a köménymag. Hazánkban is termesztik. A kellemes aromát és ízt adó hatóanyaga az illó olajban lévő karvon. Tartalmaz: 3 – 7% illóolajat (50 – 60% karvon, 30% limonén, dihidrokarvon, karveol stb.), cserzőanyagot, gyantát, 10 – 20% zsírosolajat, 20% fehérjét.
Levesek, főzelékek, káposztából és burgonyából készült ételek; párolt és sült húsok, kolbászok kedvelt fűszere. Használják még sajtok, sajtkrémek, saláták, körözött ízesítésére, de izésítenek vele kenyereket, pogácsákat, sós teasüteményeket. Fűszerkeverékek és -kivonatok egyik alapanyaga. A belőle nyert illóolajat különböző likőrök készítéséhez használják.
Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó hatása miatt teakeverékek alkotója.
Fűszereink hamupipőkéje.
Savanyúságok, savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere.

Mustár(mag)
 A mustár neve a latin mustum ardens kifejezésből származik, ami „égő mustot” jelent, mert az őrölt magvakat szőlőmusttal keverték.
A mustár átható ízét egy illóolajnak köszönheti, amely csak akkor képződik, ha az összezúzott magot vízzel keverjük. A mustárnak többféle faját ismerjük.
Valamennyi mustár egyéves, és kis, sárga virágokat hoz.
A fehér mustár erőteljes, mintegy 80 centi magasra nő, és a nehéz, homokosagyagot kedveli.
A fekete mustár magasabbra nő, és a tápanyagban gazdag talajokon érzi magát a legjobban.
A barna mustár szoros rokonságban van vele, de virágai kisebbek és világosabb sárgák.
A mustár becőhüvelyét, amiben a magok vannak, éretten, de még mielőtt kipattogna, betakarítják. Fehér mustár
    Fehér mustár
    (Sinapis alba)
 Más néven angol mustár vagy fehér repce (Sinapis alba) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj.
Őshazája Dél- Délkelet-Európa. Régi idők óta ismert és használatos fűszer.
A fehérmustár magja gömbölyű, fakósárga, szagtalan, enyhén csípős ízű. Illó olajat, zsírolajat fehérjét tartalmaz.
Konyháinkban a fehér mustármagot használjuk különböző páclevek, vegyes saláták, savanyúságok fűszerezésére. Hideg sült húsokhoz, virslihez, kolbászokhoz, pástétomok ízesítéséhez használjuk.
Mártások, halmarinádok, különböző izületi betegségek ellen is fogyasztják étkezés előtt, szétrágás nélkül.
    Barna mustár
    (Brassica x juncea)
Szareptai mustár a káposztafélék családjába tartozó Brassica nemzetség egyik faja.
Nevezik barna mustárnak, indiai mustárnak, továbbá az oroszrépa és az indiairépa néven is találkozhatunk vele. A nagybani termelésben a barna kiszorította a feketét. A barnák kevésbé csípősek, mint a feketék.
Őshazája: India.
    Keleti mustár
A barna mustár egyik változata, ami színre inkább a fehérhez hasonlít, amit a japán konyha használ ízesítőként.
    Fekete mustár
    (Brassica nigra)
Fekete mustár Nagyon csípős, és csak kevés helyen termesztik.
Dél-Európában és a mérsékelt égövi Nyugat-Ázsiában őshonos.
A francia mustárok alapnayaga...
Belsőleg a fekete mustár kis adagban emésztésserkentőnek ajánlják étvágytalanság és emésztési nehézségek esetén.
Külsőleg a fekete mustár alapú készítményeket borogatás formájában alkalmazzák hörghurut, reumás és ízületi fájdalmak, valamint influenzás megbetegedések esetén.
A fekete mustár magjában lévő szinigrin külsőleg bőrizgató és vérkeringést fokozó tulajdonságú, erős vérbőséget, értágulatot is okozhat, ami helyileg javítja a keringést; gyulladás esetén csillapítja a fájdalmat.
Belsőleg a mustár étvágygerjesztő, mivel fokozza a bélnedvkiválasztást.
A túl magas koncentrációjú, vagy a bőrrel túl hosszú ideig érintkező borogatások túlérzékeny betegeknél erős fájdalmat, a bőrszövet visszafordíthatatlan roncsolódását, elhalását okozhatják.
A mustárkészítmények súlyos keringési és érproblémák, elsősorban visszértágulat esetén szintén ellenjavalltak!
A barna mustár íze kesernyés, csípős és aromás, a fehér mustár magja édeskés, meleg, a fekete mustár magjainak erős, csípős ízük van. A többi fűszertől eltérően szinte nincs is illatuk.

Római kömény
(Cuminum cinimum L.)
 Római kömény Származása: ismeretlen.
Egyiptom ókori konyhatörténelmében, római birodalom konyháiban fűszerként ismerték, gyógyítóik gyógynövényként is tisztelték. Régen Európa középső vidékein
is termelték, ma Észak-Amerikában a Földközi-tenger vidékén és Indiában termesztik.
Egyéves, ikerkaszat termésű, lágyszárú, alacsony növény. Termése 5-6 mm hosszú, barnás színű.
A mag illóolajokat (kuminol, cimol), gyantát, cukrot, fehérjét tartalmaz.
Az indiai eredetű curry porok alkotója. Pácok, fűszerszószok is tartalmazzák.
A leveseknek, főzelékféléknek, rizseknek, húsoknak érdekes ízt ad. Édes és sós süteményekben egyaránt megtalálhatjuk.

Szerecsendió, szerecsendió-virág (muskátdió) Szerecsendió termés a fán Szerecendió „virág”
(Myristica fragrans)
Trópusi fa termésének szárított húsa (maglepel) a szerecsendió-virág (macidis flos), magva (nux mochata) a szerecsendió. Utóbbit reszelve, vagy őrölve használjuk. (Az őrölt mag kényelmesebb, a frissen reszelt aromásabb.) A gyümölcs a gesztenyéhez hasonlóan éréskor kettéhasad. A jó minőségű szerecsendió két-három centiméter hosszú, tojásdad alakú, világosbarna színű, hálószerűen ráncos felületű. Félbevágva márványos rajzolatú.Erős illatát, jellegzetes csípős ízét magas illó- és zsírolaj tartalma adja. Szerecsendió mag
A „szerecsendió-virág” friss állapotban purpurvörös, szárítva sárgásvörös vagy narancssárga. Szaga, íze igen erős, csípős de a diónál kevésbé aromás. A jó muskátdióvirág narancssárga, erős illatú, nehezen hajlítható és olajos.
Levesek (főleg húsleves), főzelékek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Erős fűszer, óvatosan kell használni, viszont helyes adagban nem csak
jóízű, hanem az emésztést is segíti: főleg a savtúltengésben szenvedőknek szinte gyógyszer.

Szezám
(Sesamum indicum L.)
[szezámmag, szezámolaj] Szezám növény Szezámmag
 Az emberiség legrégebbi olajnövénye (5000 éve ismerjük). Feltehetően Indiában őshonos, számos tropikus és szubtropikus területen termesztett egyéves növény.
A lágy szárú, 1,0 – 1,5 m magasra növő növény, levelei keresztben átellenesek, lándzsa alakúak. Harang alakú virágai rózsaszínűek, hosszúkás (2,5 cm) toktermésében több mag fejlődik, melyek 1,4 – 4,0 mm hosszúak, laposak, oválisak, világossárgák vagy halvány vörösesbarna színűek.
A mag zsírosolajat, B-; D- és E-vitamint tartalmaz. Magnéziumban gazdag.
Jellegzetes illatú-ízű olajos mag, aromája főleg pirítva érvényesül. A keleti konyhák kedvelik, de nálunk is használatos sütemények, péksütemények ízesítésére. Használják saláták alkotóelemeként is.
A belőle sajtolt olaj nem főző-, hanem fűszerolaj. Hamisíthatjuk, ha étolajban szezámmagot (esetleg őrölt szezámmagot) pirítunk.
Az ókor óta a görögök kedvenc csemegéje a mézzel elkevert szezámmag.
A gyógyászatban kenőcsök alapanyagaként hasznosítják.