Capitulare de villis*
Az egyetlen irat a IX. század első harmadából, mely hosszú előírásokat tartalmaz a királyi birtok tisztviselői számára. Vitatott, hogy Nagy Károly adta-e ki az egész birodalomra vonatkozó érvénnyel vagy fia, Lajos aquitániai király (794–813), s ez esetben csak e tartományra korlátozódó érvénnyel. Mindenesetre az okirat a kor gazdaságtörténetének igen fontos forrása.
 
„K. Gareis, 1895.
 
1. Akarjuk, hogy falvaink, melyeket szolgálatunkra rendeltünk, kizárólag csak nekünk szolgáljanak és ne másnak.
 
2. Mindazok, akik hozzánk tartoznak [a família], kedvező körülmények közt éljenek, és senki őket szegénységbe ne döntse.
 
3. A bírák szolganépünket saját szolgálatukra kényszeríteni ne merészeljék, hogy ti. robotot teljesítsenek, fát vágjanak vagy bármiféle ajándékot legyenek kötelesek adni: lovat, ökröt, tehenet, sertést, juhot, malacot, bárányt vagy más dolgot, kivéve egy kevés italt, kerti veteményeket, gyümölcsöt, baromfit és tojást.
 
4. Ha szolgáink közül valaki javainkban tolvajlással vagy hanyagsággal kárt tett volna, tegye azt jóvá; azonban törvény szerinti büntetését is nyerje el, és verjék meg, feltéve, ha nem emberölésről vagy gyújtogatásról van szó, mert akkor még freudát is tartozik fizetni. Ami a többi embert illeti, úgy ítélkezzenek fölöttük, amint a törvény rendeli, de szolgáink, mint mondottuk, a nekünk okozott kárért veréssel bűnhődjenek. A szabadok [frankok] pedig, akik birtokainkon vagy falvainkban tartózkodnak, bármit követtek is el, törvényük szerint tartoznak elégtétellel, de amit freudaként adtak, minket illet, akár állat, akár más érték.
 
5. Amikor bíráink nekünk dolgoznak: vetés vagy aratás, a termés begyűjtése, kaszálás vagy szüret idején mindenfajta munka helyén személyesen ügyeljenek fel, és úgy irányítsák a dolgokat, hogy minden rendben menjen. Ha pedig a bíró nem lenne otthon, és olyan helyen tartózkodnék honnét haza sem jöhet, valakit a famíliából, vagy bárki más megbízható embert jelöljön ki a munkálatok vezetésére, hogy azok jól menjenek. Különösen arra ügyeljen a bíró, hogy akire ezeknek a dolgoknak intézését bízza, hűséges ember legyen.
 
6. Akarjuk, hogy bíráink minden termésből a teljes tizedet adják meg azoknak a templomoknak, melyek birtokainkon vannak, más templomnak azonban csak akkor adjanak tizedet, ha ez már régtől fogva így szokás, továbbá más klerikus, mint aki famíliánkból származik vagy udvari papunk, birtokainkon nem juthat templomhoz.
 
7. Minden bíránk szolgálatát teljesen és úgy végezze el, amint azt neki előírták, és ha valami szükség folytán többet kell teljesítenie, számítsa ki, mire van inkább szüksége: több emberre-e vagy hosszabb időre?
 
8. Bíráink szőlőinket, melyek gondjukra vannak bízva, jól műveltessék, a bort jó edényekbe töltsék, és gondosan ügyeljenek, hogy semmi kárba se vesszen; más idegen bort pedig ott vásároljanak, ahonnét az falvainkba szállítható; ha pedig esetleg több bort vásároltak volna, mint amennyire falvainkban szükség van, közöljék ezt velünk, hogy megfelelőképpen intézkedhessünk. – Szőlőoltványokat is küldjenek szükségletünkre szőlőinkből. – Akik falvainkban borral adóznak, adójukat pincéinkbe szállítsák.
 
9. Akarjuk, hogy minden bíró tisztkedése közben a vékának, sextariusoknak, situláknak egyet – nyolc sextariussel számítva – és a corbusnak[395] olyan mértékével éljen, mint az palotánkban szokás.
 
10. Majorosaink, erdőkezelőink, lovászaink, pincemestereink, tizedeseink, vámszedőink és más tisztségviselőink szántassanak és hízókat adjanak telkeik után, kézi munka helyett pedig tisztüket lássák el jól. Majorosaink közül az, akinek hűbére van, állítson helyettest, aki a kézi munkát és más szolgáltatásokat elvégzi.
 
11. Bíráink közül senki magának vagy akár kutyáinak szállást ne foglaljon embereink vagy [a birtokon élő] idegenek kárára.
 
12. Egy bíró se bízza másra falvainkban őrizetére adott kezest.
 
13. A méneket, azaz waraniókat, jól gondozzák és semmiképpen egy helyben sokáig ne hagyják, nehogy ez a legelőnek ártson. Ha már valamelyikük nem lenne használható vagy kiöregedett, vagy éppen kimúlt volna, megfelelő időben jelentsék ezt nekünk, hogy [az első két esetben] az igavonók közé helyeztessük.
 
14. Igás lovainkat jól gondozzák, a csikókat idejében különítsék el, és ha sok kancacsikó lenne köztük, ezeket is külön nyájba gyűjtsék.
 
15. A nekünk szánt csikókat Szent Márton téli ünnepére juttassák el palotánkhoz.
 
16. Akarjuk, hogy amit mi vagy a királyné, vagy a mi meghagyásunkból az udvarnagy vagy pohárnok elrendeltünk, úgy, amint a parancs szól, teljesítsék, ha pedig valamit hanyagul végeztek volna el, tartózkodjanak az italtól mindaddig, amíg mi vagy a királyné magunk elé nem hívatjuk, hogy bocsánatot kérjen. Ha pedig a bírák háborúban vagy határőrzésben, követjárásban alárendeltjeikkel együtt nem úgy jártak volna el, amint parancsunk szólt, gyalogosan jelenjenek meg a palotában, és mindaddig tartózkodjanak az italtól és hústól, amíg hanyagságukról számot nem adtak. Akkor kapják meg büntetésüket: verjenek a hátukra és büntessék őket más módon is, amint mi vagy a királyné jónak látjuk.
 
17. Kinek hány falu van gondjaira bízva, annyi embert tartson a használatunkra szánt ménesek gondozására.
 
18. A csűröknél a nagyobb falvakban nem kevesebb mint 100 csirkét és 30 libát, a kisebbekben nem kevesebb mint 50 csirkét és 12 libát tartsanak.
 
19. A malmoknál a malom milyensége szerint minél több, lehetőleg jó libát és csirkét tartsanak.
 
20. Minden bíró elegendő mennyiségben küldessen terményeket az udvarba, és háromszor, négyszer vagy még ennél is többször vizsgálja felül a küldeményeket.
 
21. Azokban a majorokban, melyekben már azelőtt is voltak halastavak, a bíró továbbra is tartsa fent, és ha növelhetők, növelje azokat; ahol pedig eddig nem voltak és most már lehetnek, újonnan létesítsen ilyeneket.
 
22. Akik szőlőket művelnek [esetleges] használatunkra legalább három-négy szőlőkoszorút tartsanak.
 
23. Minden falunkban minél nagyobb számban legyenek tehénistállók, disznóólak, juh-, kecske-, és kosaklok és ezek sem hiányozhatnak. Ezenkívül pedig legyenek tehenek szolgáink gondozásában, szolgáltatásaik teljesítésére, hogy a földesúri szükségletre tehenek vagy igásállatok soha ne hiányozzanak. Hússzolgáltatásaik teljesítésére a lesántult ökröket használják fel, ha azok egyébként nem betegek, hasonlóképpen teheneket és lovakat is, olyanokat, melyek nem fekélyesek, ezeket és más állatokat is csak akkor, ha egészségesek. Az ilyen szolgáltatások teljesítése érdekében azonban, mint már mondottuk, a tehenek vagy igásjószágok számát csökkenteni nem szabad.
 
24. Minden bíró kötelességszerűen ügyeljen arra, hogy mindaz, amit asztalunkra adni tartozik jó, sőt igen jó legyen, gondosan, tisztán elkészítve. Amikor pedig ő áll asztalunk szolgálatára,[396] a gabonából kétszeri érkezésre kapjon: a használatunkra szánt élelmiszerek minden tekintetben jók legyenek, mind a tésztafélék, mind pedig a húsfélék.
 
25. A makkoltatásról szeptember 1-jén tegyenek jelentést, hogy megtörténik-e vagy sem.
 
26. A majorosokra pedig ezentúl nagyobb terület ne legyen bízva, mint amit egy nap alatt bejárhatnak, és amire fel tudnak ügyelni.
 
27. Házaikban mindig legyen tűz, és azokra vigyázzanak, hogy baj ne történjék. Amikor küldött vagy követség jön a palotánkba, vagy onnét távozik, majorjainkban szállást ne követeljen, csak akkor, ha mi vagy a királyné ezt külön engedélyeztük. Az a comes pedig, akinek ez tisztjéhez tartozik, és azok az embereink, akiknek ez régtől fogva kötelességük, küldötteinket és a követségeket úgy gondozzák, vezetéklóval és minden szükségessel úgy lássák el a szokott módon, hogy jól és tisztességesen ellátva juthassanak el a palotánkhoz és térhessenek onnét vissza.
 
28. Akarjuk, hogy – rendelkezésünk szerint – a nagyböjtben virágvasárnap, amit Hozsannának mondanak, a termények eladásából származó jövedelmet – miután tudomásunkra hozták, hogy milyen volt a termés – szállítsák be.
 
29. Ha embereink közül valamelyiknek peres ügye lenne, a bíró intézze el, hogy ne legyen kénytelen panaszával elénk járulni, és így azokat a napokat, melyeken szolgálni tartoznék elmulasztani. Továbbá, hogy ha egy szolgának kívülállókkal támadna peres ügye, közvetlen felettese támogassa igaza elnyerésében teljes igyekezettel, ha pedig ez nem sikerülne, szolgánk az üggyel tovább ne törődjék, hanem feljebbvalója saját maga vagy küldöttje útján a helyzetet velünk közölje.
 
30. Akarjuk, hogy ami szolgálattal és terménnyel palotánknak tartoznak, házanként és pásztoronként külön jegyezzék fel, hasonlóképpen azt is, hogy háború idején milyen szállításokkal tartoznak. Minden évben előre különítsék el azt, amit a béreseknek vagy a nők munkahelyeire tartoznak adni, és kellő időben hiánytalanul osszák szét, nekünk pedig adjanak számot: hogyan intézték el ezt, és honnan vették a kiosztandó dolgokat és járandóságot.
 
31. Azt pedig, amit a béreseknek [provendarii] és a munkaházban [genicia a görög gynaikeionból] dolgozó nőknek ki kell adni, [a termésből] különítsék el és kellő időben, hiánytalanul adják ki; velünk pedig tudassák, hogyan hajtották ezt végre és mennyit fordítottak erre a célra.
 
32. Minden bírónak gondja legyen arra, hogy jó, sőt igen jó vetőmag álljon rendelkezésre, még akkor is, ha máshonnan kellene vásárolni.
 
33. Miután az említett dolgokat mind elkülönítették és a vetést elvégezték, mindazt, ami a termésből még fennmaradt, további intézkedésünkig őrizzék, és azután parancsunk szerint vagy adják el, vagy tartalékolják.
 
34. Nagyon ügyeljenek arra, hogy mindazt, amit kezük munkájával készítenek: szalonnát, sonkát, kolbászt, sózott húst, bort, ecetet, eperpálinkát, borpárlatot, halpástétomot, mustárt, sajtot, vajat, malátát, sört, méhsört, viaszt, lisztet – a legnagyobb tisztasággal készítsék.
 
35. Akarjuk, hogy a kövér juhokból éppúgy zsírt nyerjenek, mint a sertésekből; azonkívül minden birtokon legyen legalább két hízott ökör, akár azért, hogy ott helyben levágják és zsírjához jussanak, akár pedig azért, hogy hozzánk szállítsák.
 
36. Erdőségeinket és cserjéseinket jól őrizzék, és ahol jónak látszik, irtványt csináljanak, ahol viszont szükséges, arra ügyeljenek, hogy a szántóföldeket be ne nője az erdő; ne engedjék azt sem, hogy az erdősítésben kárt tegyenek vagy a fákat kivágják; vadjainkat az erdőkben jól őrizzék; a sólymokkal és karvalyokkal vadászást, amennyiben hasznunk van belőle, engedélyezzék, és az ezért járó díjakat szorgosan hajtsák be. A bírák, ha sertéseiket hizlalásra erdőnkbe bocsátják, hasonlóképpen a majorosok és embereik is, az ezért járó dézsmát jó példaadás okából elsőkként adják, hogy így mások is hiánytalanul leróják dézsmájukat.
 
37. A szántóföldeket és más ültetvényeket jól gondozzák, a réteket pedig, mikor annak ideje van, gondosan őrizzék.
 
38. A hízott libákat és csirkéket, mikor azzal szolgálni tartoznak, szükségletünkre elegendő mennyiségben küldjék.
 
39. Akarjuk, hogy a baromfit és tojást, amit szolganépeink és telepeseink évenként beszolgáltatnak, vegyék át, és amennyiben nem lenne rá szükségünk, adják el.
 
40. Méltóságunkra való tekintettel minden bíró tartson falvainkban pávákat, fácánokat, kacsákat, galambokat, fürjeket, gerléket.
 
41. Majorjainkban az épületek és az azokat körülvevő kerítések jó karban legyenek, hasonlóképpen az istállók, konyhák, sütőházak, présházak gondosan legyenek megépítve, hogy ott szolgáink munkájukat rendesen végezhessék.
 
42. Minden birtokon legyenek a raktárban hálózsákok, matracok, pehelypárnák, lepedők, asztalterítők, asztalkendők, réz-, ólom-, fa- és vasedények, vasrudak, láncok, vaskampók, kádárgyaluk, bárdok vagy fejszék, ékek, nagy kések és mindenféle más felszerelés olyan menynyiségben, hogy ne legyen szükséges azt máshonnét beszerezni vagy kölcsönkérni. Szigorúan tartsák kötelességüknek, hogy azok a szerszámok, amelyeket háború idején katonai célokra küldenek, jó állapotban legyenek, és amikor visszakerülnek, újra a raktárba jussanak.
 
43. A nők munkahelyeire, miként erre már van rendelkezés, a szükséges dolgokat idejében adják ki, azaz: vásznat, gyapjút, kék festéket, piros festéket, kártolót, bogáncsot, szappant, kenőcsöt, edényeket és egyéb kisebb dolgokat, amik ott szükségesek.
 
44. A böjtös eledelekből minden évben két részt küldjenek, mind a főzelékféléből, mind a halfélékből, sajtból, vajból, mézből, mustárból, ecetből, kölesből, lencséből, száraz vagy még zöld gyógyfüvekből, gyökerekből, ezenkívül karalábéból, viaszból, szappanból és más dolgokból, és írásban közöljék velünk, hogy mi maradt ott. Ezt semmiképpen se mulasszák el, mint eddig tették, mert a beküldött két rész alapján akarjuk megtudni, hogy mi maradt ott.
 
45. Minden bíró működése területén jó mesterembereket tartson: vaskovácsokat, aranyműveseket, ezüstműveseket, vargákat, asztalosokat, ácsokat, fegyverkészítőket, halászokat, madarászokat, azaz madárfogókat, szappanfőzőket, szeszfőzőket, azaz olyanokat, akik sört, alma- vagy körtepálinkát, vagy bármi más ivásra alkalmas [szeszes] italt tudnak készíteni, pékeket, akik használatunkra zsemlét sütnek, hálókészítőket, akik mind vadászatra, mind halászatra, mind madarak fogására alkalmas hálókat készítenek, hasonlóképpen más szolgákat is, akiket felsorolni hosszas lenne.
 
46. Vadaskertjeinket, melyeket a nép brogilusnak nevez, jól karban tartsák, a [kerítéseket] időről időre javítsák ki, és semmiképpen addig ne várjanak, míg teljes újjáépítésük válik szükségessé. Ugyanígy cselekedjenek minden más épülettel.
 
47. Vadászaink, solymászaink és más szolgálattevőink, kik a palotában állandóan szolgálatunkra vannak, mikor valami ügyünk elintézésére küldjük, vagy az udvarnagy pohárnok valamivel megbízza őket, aszerint, amint mi vagy a királyné levelünkben megállapítjuk, birtokainkon ellátást kapjanak.
 
48. Birtokainkon a szőlőpréseket jól készítsék elő, és ügyeljenek a bírák arra, hogy a szőlőt senki meztelen lábbal ne tapossa, hanem mindent tisztán és tisztességes módon végezzenek.
 
49. A nők műhelyei jól legyenek rendezve. Legyenek lakó-, sütő, és fonóházaik, mind ezek jól körülkerítve és erős kapukkal ellátva, hogy zavartalanul dolgozhassanak nekünk.
 
50. A bíró állapítsa meg, hogy hány ló lehet egy istállóban és hány lovász szükséges. Azok a lovászok, akik szabadok, a birtokon kapjanak hűbért és a hűbérből éljenek. Ugyanígy a fiscalinusok, akiknek telkeik vannak azokból, akinek pedig nincs telke, a földesúri részből kapjon ellátást.
 
51. Vigyázzon arra minden bíró, hogy a vetőmagot a gonosz emberek ne rejtsék föld alá vagy máshová, nehogy így gyöngébb legyen az aratás. Hasonlóképpen más varázslatoktól is tartsák vissza őket, hogy ilyeneket ne tegyenek.
 
52. Akarjuk, hogy a [bírák] a fiscalinusoknak, szolgáinknak, és azoknak a szabadoknak, akik a birtokon vagy falvainkban tartózkodnak, másokkal szemben felmerült ügyeikben, amint megérdemlik, de mindenesetre teljes és tökéletes igazságot szolgáltassanak.
 
53. Minden bíró ügyeljen arra, hogy a tisztsége alá tartozó embereink semmiképpen ne váljanak rablókká vagy varázslókká.
 
54. Minden bíró ügyeljen arra, hogy szolganépünk jól végezze munkáját, és dolgát elhanyagolva vásárokra ne járjon.
 
55. Akarjuk, hogy mindazt, amit a bírák a mi szükségletünkre adtak vagy szolgáltak, vagy tartalékoltak, jegyzékbe foglalják, és amit egyébként felhasználtak egy másikba: ami pedig ezenkívül még maradt, nekünk írásban jelentsék.
 
56. Minden bíró hatósága területén gyakran lásson törvényt és szolgáltasson igazságot: gondoskodjék arról, hogy embereink tisztességesen éljenek.
 
57. Ha valaki szolgáink közül felettese ellen panaszt akarna tenni, ne tiltsák meg neki, hogy hozzánk jöjjön. Ha pedig egy bíró megtudná, hogy alárendeltjei a palotánál ellene akarnak panaszt tenni, a panasz okát maga a bíró juttassa el a palotához, mert így akarjuk megtudni, hogy szükséges-e saját magunknak személyesen megjelenni, hogy panaszukkal feleslegesen ne alkalmatlankodjanak.
 
58. Mikor bíráinknak kutyakölyköket küldünk nevelésre, maga a bíró sajátjából táplálja azokat, vagy segédeinek, azaz a majorosoknak, tizedeseknek, pincemestereknek adja ki gondozásra, akik [szintén] a sajátukból lássák el azokat, kivéve, ha mi vagy a királyné úgy intézkedünk, hogy birtokunkon a mi részünkből nyerjék táplálékukat; ebben az esetben ugyanis a bíró állítson egy embert, aki gondozásukat jól ellátja, és ez már előre különítse el táplálékukat, hogy ne legyen kénytelen mindennap a raktárból kikérni.
 
59. Minden bíró, amíg nekünk szolgál, minden időben adjon három font viaszt és a szappanból 8 sextariust; ezenkívül, bárhol vagyunk is udvarunkkal, Szent András napjára hat font viaszt adjon, ugyanígy a böjt közepén is.
 
60. Soha ne a tehetősebbek közül válasszák a majorosokat, hanem a szegényebbek közül, ha azok hűségesek.
 
61. Minden bíró szolgáltatásai közt a palotához malátát (is) szállítson, hasonlóképpen mestereket is küldjön, hogy itt jó sört készítsenek.
 
62. Minden bíró évenként karácsony táján külön-külön, pontosan és világosan közölje velünk, hogy az egész jövedelemből mennyi esik igaállításra, mennyi szántó-vető munkákra, mennyi a sertéshizlalásra, a legeltetési pénzekre, az adóslevelekre, a freudákra, az erdeinkben engedély nélkül szerzett [és elkobzott] prémekre, a jóvátételekre, malmokra, erdőkre, mezőkre, hajókra, hidakra, [rév- és hídpénzekre], a szabad emberekre [szolgáltatásaikra], a centenusokra, akik birtokukon dolgoznak, a vásárokra, szőlőkre, azokra, akik borban adóznak, szénára, fára, fáklyákra, deszkákra, és más épületfákra, parlagföldekre, arra, hogy mennyi főzelékféle van, köles, lencse, gyapjú, vászon, gyümölcs, dió és mogyoró, gyümölcsoltvány, hogy mi van a kerti veteményekkel, répákkal, halastavakkal, mennyi különféle bőr van, szőrme, szaru, méz, viasz, zsír, szappan, eperpálinka, borpárlat, méhsör, ecet, sör, új és régi bor, új és régi gabona, mennyi csirke és tojás, kacsa és lúd van, mi van a halászokkal, fegyverkészítőkkel, vargákkal, a kenyértartó- és ládakészítőkkel, asztalosokkal, nyergesekkel, kovácsokkal, a vas- és ólombányászokkal, adózókkal, a csikókkal és lovakkal, hogy így megtudhassuk: mi és mennyi van a különböző jószágokból.
 
63. Bíráink ne tekintsék túlzott szigorúságnak, hogy mindezeket számon kérjük, mert azt akarjuk, hogy alárendeltjeiktől ők is ugyanígy számon kérjenek mindent, és ezek se méltatlankodjanak; a bírák gondoskodjanak arról, hogy mindaz, ami egy házban vagy faluban meg szokott lenni, falvainkban is meglegyen.
 
64. A szekerek, melyeket hadicélra küldenek, jól megépített basternák legyenek: az ernyők jól be legyenek bőrrel borítva, és úgy összevarrva, hogy egész terhükkel, ami bent van, ha vízen kell átkelni, a folyón átjussanak, s a víz ne hatolhasson be, és így, mint mondottuk, bennük levő dolgaink épen maradjanak. Akarjuk továbbá, hogy ezeken szükségletünkre lisztet is küldjenek, mégpedig 12 vékányit, azokon pedig, amelyeken bort szállítanak, 12 modius[397] bort küldjenek, a mi mértékünk szerint: [végezetül] minden szekér még pajzzsal, lándzsával, tegezzel és íjjal is el legyen látva.
 
65. Halastavainkból a halakat adják el, [de] helyükre másokat tegyenek, hogy a tavakban mindig legyen hal, továbbá, ha mi nem megyünk ki a birtokra, a halakat adják el, és bíráink azokból a mi hasznunkra nyerészkedjenek.
 
66. A kecskékről és kosokról, azok szarváról és bőréről évenként adjanak számot, és ugyancsak évenként zsíros, sós húsokat is szállítsanak belőlük.
 
67. Jelentsék nekünk, hogy hány üres mansus[398] van, és hány mancipium,[399] akiket nem tudnak elhelyezni.
 
68. Akarjuk, hogy a bírák mindig tartsanak készen háborúba és a palotához szállításra jól megabroncsozott hordókat; bőrtömlőket ne készítsenek.
 
69. A farkasokról állandóan jelentsék, hogy mennyit fogtak meg közülük, és a bőrüket mutassák be. Május havában a farkaskölyköket kutassák fel és fogják meg, akár méreggel és vadászhálóval, akár pedig csapdával és kutyákkal.
 
70. Azt akarjuk, hogy a kertekben mindenféle növény meglegyen: liliom, rózsa, görögszéna, bazsalikom, zsálya, ruta, üröm, uborka, tök, lopótök, bab, borsoskömény, rozmaring, konyhakömény, csicseriborsó, csillagjácint, gladiolus, kígyófű, ánizs, vadtök, napraforgó, medvetalp, árticsóka, saláta, fekete kömény, borsmustár, torma, lapu, bolhafű, mirhafű, petrezselyem, zeller, lestyán, boróka, kapor, édeskömény, köles, cikória, szarvasgyökér, mustár, borsfű, vízi menta, kerti menta, erdei menta, gilisztahajtófű, macskafű, ezerjófű, mák, répa, vadgyömbér, fehérmályva, mályvarózsa, sárgarépa, paszternák, paraj, kenőfű, karalábé, káposzta, hagyma, metélőhagyma, póréhagyma, retek, mogyoróhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, festőbuzér, bogáncs, lóbab, borsó, koriander, karaboly, nadragulya, muskátzsálya. A kertész háza tetején kövirózsát termesszen.
 
Ami a gyümölcsfákat illeti, azt akarjuk, hogy bíráink különféle fajta almafákat, körtefákat, szilvafákat, továbbá berkenyét, naspolyát, gesztenyét, különféle fajta barackfákat, birsalmát, mogyorót, mandulát, babért, fenyőt, fügét, diót és különféle cseresznyét tartsanak.
 
Az almák nevei: rozmaringa, geroldinga, crevedella, spirauca, egyesek édesek, mások savanyúak, de mind eltehető, viszont legyen olyan is, amit rögtön leszedése után el kell fogyasztani, mert nem áll el. Az eltevésre alkalmas körte három- vagy négyfajta: édes, aszalni való és kései.
 
A királyi capitulare vége.”
 

Számozott jegyzetek
[385]  „Verbo regis.” A feltételes adománybirtok, a prekária egyik formájáról van szó a szövegben, az ún. „precaria verbo regis”-ről. A prekária a földhasználatnak az a formája, amelyben a használó a tulajdonosnak az írásbeli kérelemben foglaltak szerint szolgáltatásokkal tartozik. A prekária általában az államhatalom beavatkozásától független magánszerződés, van azonban olyan formája is, amelyben a tulajdonos (rendszerint az egyház) a király utasítására adja át földtulajdonának egy részét a prekaristának.
 
[386]  A latin advocatusból származó szó, a Karoling-korban általában az egyházi személyek képviselője világi bírósági ügyekben.
 
[387]  A kiegészítés legnagyobb része egyháziakra vonatkozik, ami teljesen érthető is, hiszen a pogány korban született száli törvénykönyv nem tartalmazhatott intézkedéseket a katolikus egyházzal kapcsolatban.
 
[388]  A subdiaconus, diaconus, presbiter egyházi rangfokozatok. Az utóbbi a plébánia élén álló áldozópap.
 
[389]  Az immunitás szó szerint mentességet jelent. Kifejezője annak az állapotnak, amelyben a legalsóbb államhatalmi és bírói funkciók a földtulajdonos kezébe kerülnek, ami abban fejeződik ki, hogy a király tisztviselői ezeket a feladatokat a mentesített területeken nem láthatják el. Az immunitás azonban csak a birtokon vagy a mentesített területen élőkre vonatkozott, de nem az oda menekülőre, akit az immunitással rendelkező tulajdonos köteles volt kiszolgáltatni az állami hivatalnokoknak.
 
[390]  „Ad novem vomeres ignitos judicio Dei examinendus accedat.” Az istenítélet egyik formája volt, amelyben a gyanúsított úgy bizonyíthatta ártatlanságát, ha meztelen Iába sértetlen maradt, miután megérintette a megtüzesített ekevasat.
 
[391]  Jogképzett bíró.
 
[392]  „Missus” császári hivatalnok. A rendszerint egy püspökből és egy világi tisztviselőből álló „missi” feladata a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás ellenőrzése volt.
 
[393]  Bannire – megidézni, perbe hívni.
 
[394]  Pippin és Chlodvig Nagy – Károly fiai.
 
[395]  Corbus és situla – gabonaűrmértékek, a sextarius hatodrészük.
 
[396]  Utalás arra a rendszerre, amelyben a királyi udvar sorba járta a birtokokat és felélte az ott felhalmozott feleslegeket.
 
[397]  Űrmérték, 52 liter.
 
[398]  Üres telek.
 
[399]  Rabszolga.
 
* Bővebben a capitularekről